A régi leírás lényege ebben a térben nagyon szépen életre kel. A fényképész, aki azon dolgozott, hogy megőrizze a pillanatot, és a modell, aki a lencse előtt a legszebb, legbájosabb arcát szerette volna megmutatni – ez a gondolat valóban benne van a szobában. A portrék nem pusztán dekorációk, hanem emlékeztetők arra, hogy minden kép mögött ott volt egy ember, egy történet, egy szándék, egy megőrizni kívánt állapot. És most itt vagyunk mi, ebben a szobában, szemlélőként, akik kívülről nézhetik ezt a régi világot, miközben mégis közel kerülnek hozzá. Ettől válik a szoba hangulata egyszerre nosztalgikussá, elgondolkodtatóvá és különlegessé.

A kis könyvtár tovább erősíti ezt az élményt, mert a szoba nemcsak pihenésre, hanem elidőzésre is hív. Jó benne megállni, körbenézni, felfedezni a részleteket, és hagyni, hogy a falakon függő arcok, a régi gép és a csendes tetőtéri hangulat lassan összeálljanak egy emlékezetes egésszé. Ez a szoba azoknak ajánlható igazán, akik szeretik a régi tárgyakat, a személyes történeteket és az olyan enteriőröket, amelyeknek saját gondolata és karaktere van. Itt a múlt nem távoli dolog, hanem szinte kézzelfogható közelségbe kerül. Jó szórakozást kívánunk hozzá.