A régi leírás lényege mélyen benne van ebben a szobában. A sok régi felvétel valóban ámulatba ejtő utazásra visz bennünket a múltba. Az ember óhatatlanul figyelni kezdi az öltözékeket, az arcokat, a testtartásokat, a környezetet, és lassan elkezd összeállni benne egy saját kép arról, milyen is lehetett az a világ, amelyben ezek a fotók készültek. Ettől lesz a szoba több puszta dekorációnál: elindít egy belső párbeszédet. Vajon milyen lehetett akkor élni? Milyen volt az öröm, az ünnep, a szépség, a mindennapok ritmusa? És igen, felmerülhet az a különös kérdés is, hogy ha más korban születtünk volna, vajon mi is ott lennénk-e valamelyik falon, egy megsárgult, gondosan megőrzött fényképen.

Ez a szoba ugyanakkor nemcsak gondolati élményt ad, hanem kényelmes és jól élhető visegrádi tartózkodást is. Barátságos, szerethető tér, ahol a pihenés és a szemlélődés jól megfér egymás mellett. A kis könyvtár tovább erősíti ezt a lassabb, elidőzésre hívó hangulatot, a manzárd karakter pedig még személyesebbé teszi az összhatást. Ez a szoba azoknak ajánlható igazán, akik szeretik a régi történeteket, a fényképek mögött rejlő emberi sorsokat, és az olyan tereket, amelyek nemcsak kényelmet, hanem gondolatot is adnak. A múlt szobája csendes, kedves és emlékezetes hely. Ajánlom figyelmébe.